|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 15 találat | lapozás: 1-15 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Kóbor György 1993. december 16.Dec. 15-én Temesváron az egyházak ökumenikus istentiszteleten emlékeztek meg 1989 negyedik évfordulójáról. A temesvári egyházi vezetők /Nicolae Corneanu ortodox érsek metropolita, Kóbor György római katolikus püspöki helynök, Neumann Ernő főrabbi, Nicolae Teodorescu görög katolikus vikárius, Bálint György evangélikus lelkész, Bálint Pál baptista lelkész/ és Tőkés László püspök közösen fogalmazott állásfoglalást olvastak fel, majd a tömeg az utcára vonult és ott hallgatta meg Tőkés László és a forradalmár szervezek vezetőinek beszédeit. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 17./ Tőkés László beszéde: /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 18-19., Állásfoglalás szövege: Bihari Napló (Nagyvárad), dec. 17.2000. július 11.A Temes megyei Csákova (Csák) elszegényedett környezetben Kóbor György kanonok-plébános, a helyi Caritas vezetője, valóságos csodát művelt: mintafarmot, olajütőt, pékséget, vágóhidat és a szociális létesítmények egész sorát hozta létre. Június végén új típusú, családi környezetet biztosító gyermekotthont avattak, tizenkét árva gyermek számára. Kóbor György elmondta, hogy a tavaly szeptemberben felavatott, hatvan férőhelyes, egyelőre 21 magányos öregnek otthont adó aggok háza mellé felépítették a gyermekotthont. Úgy véli: a magukra maradt öregeknek szükségük van a gyermekkacajra és fordítva: az árva gyermekeknek a fogadott nagyszülőkre. Kóbor György a 18. életévüket betöltött védenceit sem szeretné magukra hagyni: az öregotthon és a gyermekotthon mellé legényszállást épít nekik. A németországi Ludwigshafenben lebontottak egy fizioterápiás központot. Ezt szeretné Csákován újjávarázsolni, amiben hagyományos támogatói, az esseni Caritas igazgatójával az élen, lelkesen támogatják. A karizmatikus Kóbor Györgyben sokan a modern kor apostolát látják. /Hétköznapi csodák Csákován. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 11./2000. augusztus 6.A Temes megyei Csák /Chiakova/ a két világháború között a gazdag Bánság egyik virágzó települése volt. Mára omladoznak az épületek. Ebben a lepusztult környezetben Kóbor György kanonok-plébános, a helyi Caritas vezetője, valóságos csodát művelt: mintafarmot, olajütőt, pékséget, vágóhidat és a szociális létesítmények egész sorát hozta létre. Legutóbb új típusú, családi környezetet biztosító gyermekotthont avattak tizenkét árva gyermek számára. Kóbor György elmondta, hogy a tavaly szeptemberben felavatott, hatvan férőhelyes, egyelőre 21 magányos öregnek otthont adó aggok háza mellé, az Úrnak és a támogatóknak köszönhetően, sikerült felépíteni a gyermekotthont. Úgy véli: a magukra maradt öregeknek szükségük van a gyermekkacajra és fordítva: az árva gyermekeknek a fogadott nagyszülőkre. Kóbor György a 18. életévüket betöltött árvákat sem szeretné magukra hagyni: az öregotthon és a gyermekotthon mellé legényszállást épít nekik. A németországi Ludwigshafenben lebontottak egy fizioterápiás központot. Ezt szeretné Csákován újjávarázsolni. - Az új létesítményeknél is nagyobb csoda azonban a Kóbor Györggyel együtt dolgozó emberek átváltozása. Itt nem számít származás, nemzetiség, felekezeti hovatartozás, nem, életkor: mindenkinek jut munka és megbecsülés. A csákovai katolikus plébános jobbkeze - egy román ortodox pap. A karizmatikus Kóbor Györgyben sokan a modern kor apostolát látják, fényes egyházi pályát jósolnak neki. A legutóbbi választások előtt sokan javasolták, lépjen politikai pályára, azonban egy magatehetetlen öreg szenvedéseinek enyhítése többet jelent Kóbor György számára, mint a fényes karrier. /Pataki Zoltán: Hétköznapi csodák Csákován. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 6./2002. március 3.Kóbor György esperes /sz. Dézsánfalva, 1941/ 1972-től napjainkig Csákován római katolikus pap. Az eltelt két évtized alatt sikerült a német és az osztrák Caritas-szervezetek segítségével felújítania a katolikus templomot, a mezőgazdasági líceumot, valamint a helyi öregek otthonát. 1989 után ő lett a csákovai Caritas igazgatója, később az egész bánsági Caritas-szervezet aligazgatója. 1990-ben, látva a krónikus géphiányt, mezőgazdasági gépeket hozattak Németországból, amelyeket aztán a komolyan gazdálkodó falubelieknek adtak oda. Felújították a varadiai árvaházat, ez az otthon ma 80 gyermeknek biztosít normális életkörülményeket. Sikerült a csákovai óvodát is felújítani, 115 gyermek kényelmét biztosítani. Létrehozta a Caritason belül az agrárközpontot, a szociális központot, a Caritas öregotthont és a gyermekotthont. Folyamatban van egy legénylakás építése, ahol a 18 évet betöltött és a gyermekotthonból kikerült fiatalok fognak lakni. Szintén a csákovai Caritas építi az új temesvári traumatológiai kórházat, amely eddigi ténykedésének legnagyobb kihívása. - A csákovai plébániához még hét falu tartozik. Ezek Obád, Gilád, Józsefszállás, Folea, Liebling, Csebza és Petroman. /Boér Jenő: Bemutatjuk Kóbor Györgyöt, a csákovai Caritas igazgatóját. = Vasárnap (Kolozsvár), márc. 3./2002. június 22.Dézsánfalva római katolikus temploma felszentelésének századik évfordulójának ünnepségére összesereglett az országban, sőt, egész Európában szétszóródott dézsániak javarésze. A kitatarozott, kicsinosított templomban az ünnepi szentmisét a dézsánfalvi születésű Turi László és Kóbor György kanonokok, valamint Velcsov Péter dettai esperes celebrálták. Kiürült az utóbbi fél évszázadban ez a falu. A baragani deportálások, az erőltetett kollektivizálás kezdete után mindenki elmenekült innen, aki csak tudott. Dézsánfalva magyarságának jelenét idős emberek jelentik, mindössze tizenhat magyar ház maradt a faluban, összesen 28 magyar lakossal. Keresztelő évek óta nem volt, csak temetés. Mohári István, a falu szülötte és történetírója /Németországban él/ erre az alkalomra megjelentetett Dézsánfalva című kötetével állt elő. A falu fénykora az első világháború előtti időszakra esett, de még a két háború között is bank, Hangya szövetkezet, vendéglők és üzletek működtek itt. Kóbor György kanonok fiatal családokat szeretne idetelepíteni. /Pataki Zoltán: Százéves templom búcsúja a bánsági szórványban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 22./2002. július 13.Végváron ezekben a napokban harmadik alkalommal szervezték meg a kézműves foglalkozásokkal, néptánc-elméleti és néptánc-történeti ismeretek oktatásával egybekötött tánctábort. A telepes falunak nem volt saját, ősöktől hagyományozott jellegzetes tánchagyománya - fejti ki Szoboszlai-Gáspár István református lelkipásztor, az utóbbi évek táncmozgalmának alapembere. Nagy Albert, a Szeged Táncegyüttes oktatója megtanította a végváriakat azokra az igazi népi táncokra, amelyeket telepes elődeik valószínűleg tudtak, de az otthonteremtés, faluépítés kemény munkája során nem hagyományozhatták utódaikra. A Végvárért Alapítvány magára vállalta a táborok szervezését. A résztvevők, a tánccsoportok száma évről évre emelkedik. Most 141 embernek, táncoktatóknak, együttesvezetőknek és táncosoknak biztosítanak szállást és étkezést egy héten át. Pécskai, csernakeresztúri, margittai együttesvezetők és táncosok ropják napi hat órában a táncot. Kóbor György kanonok egyhetes németországi turnét biztosít a végvári táncosoknak, akik Düsseldorfban a hazai magyar kultúrát képviselik. /Szekernyés Irén: Hagyományőrző együttesek III. Tánctábora Végváron. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 13./2002. december 23.Lassan hagyománnyá válik Végváron az iskolások Csűrdöngölő tánccsoportjának karácsony előtti jótékonysági vendégszereplése. Dec. 21-én a csákovai Caritas szociális otthonának kiskorú és idős lakói előtt léptek fel. Mindezért Kóbor György kanonok Tóth Rozália tanítónőnek, az együttes oktatójának és Pastean Erikának, a végvári iskola igazgatójának mondott köszönetet. /(S.): Meghitt pillanatok. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 23./2002. december 24.Kóbor György kanonok leszögezte: "A Caritas katolikus jótékonysági szervezet az egész országra kiterjesztette védőszárnyait". A katolikus Caritas nem végleges összesítés szerint, hatmilliárd lejt meghaladó támogatást nyújtott árvaházaknak, öregotthonoknak, szociális alapítványoknak. Védőszárnyuk kiterjed kelet felé a moldovai megyékig, délen pedig Dobrudzsáig. A példa mindeddig nem talált követőkre a más felekezetűek körében. Kóbor György kanonok Csákován plébános, ahol gazdasági hátteret is teremtett a segélyezéshez. Több mint száz hektáron dolgoznak jövedelmezően. A vágóhíd szemlélteti a gazdálkodási koncepciót. Általános elv ugyanis, hogy amit megtermelnek, maguk dolgozzák fel. /Sipos János: A jó szív birodalma. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 24./2003. március 27.A csáki Caritas elismerésre méltó kitartással teljesítette küldetését. Neve fogalommá vált a környéken. Egyformán támogat minden rászorulót, faji, nemzetiségi, vallási megkülönböztetés nélkül. Az idősek otthonában a Bánság szinte valamennyi nemzetisége megtalálható, és az ide kerülő gyermekek is előbb-utóbb többnyelvűvé válnak. Kóbor György kanonok elmondta, hogy a tizennyolcadik életévüket betöltött fiatalokat az árvaházból egyik napról a másikra kiteszik az utcára. Se munkahely, se lakás, se élettapasztalat nem segíti őket a talpon maradásban. A munkatelepen magasodnak a legényszállás falai. Olyan fiatalok építik, akik a Caritas oktatói mellett sajátították el a szakmát, és zömmel ők költöznek majd be az új, emeletes épületbe. Az első fázisban huszonnégy férőhelyet biztosítanak. Elvárják tőlük a munkahely megbecsülését, erkölcsös életvitelt. Aki megfelel ezeknek a követelményeknek, továbbra is teljes ingyenes ellátásban részesül. Aki fölöslegesen szórja a pénzét, azzal a következő hónaptól megfizettetjük a szállást és a kosztot. Mindegyiküknek van takarékbetétje és három-négy év múlva, amikor végleg kirepülnek, a továbblépéshez biztonságot adó összeget visznek magukkal. /Az emberség iskolája. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 27./2005. december 16.Adventi műsorral látogattak el a csáki Caritas öregotthonába a Csiky Gergely Színház /Temesvár/ művészei. Fall Ilona és Kocsárdi Levente előadását követően a bábosok a Három kismalac című bábjátékkal örvendeztették meg az otthon lakóit. A Heti Új Szó munkatársai – akárcsak az előző esztendőkben – az adventi várakozás napjaiban a 2006 évi Mindenki Kalendáriumával ajándékozták meg a csáki Caritas otthonának lakóit. Kóbor György kanonok beszámolt arról, hogy a száznál több munkatársával több mint 10. 000 rászorulónak nyújtanak megélhetési segélyt, s a helyi öregotthon és gyermekotthon mellett újabban ifjúsági otthon működtetését is vállalják. A Caritas kiterjedt segélyakcióinak egyik fő forrása a gazdálkodás, a földjeiken megtermett búzából kenyér készül a rászorulóknak, a sajátkészítésű napraforgó olajjal látnak el számos szociális intézményt. A csáki Caritas az árvíz első napjától részt vett a károsultak megsegítésében. Hetven napon keresztül látták el kenyérrel a világtól elszigetelt torontálkeresztesieket. Ősszel öt fűthető lakó konténert szállítottak ki a még mindig lakás nélküli családoknak. Több, mint 500 Mikulás-csomagot adtak át az árvízsújtotta falvakban. A Caritas legújabb megvalósítása az ifjúsági otthon, itt árvaházakból kikerült fiataloknak nyújtanak lehetőséget életük, családjuk megalapozásához. Csákon jövőre megkezdi tevékenységét a Szent Ilona Háznak nevezett járóbeteg-gondozó és rehabilitációs központ. A Szent Ilona Házra és a többi tevékenységeikre eddig nem kaptak semmilyen állami támogatást, pedig a betegek és az itt nevelt mind román állampolgárok. Ehelyett elég sok adót és a legkülönfélébb címen kirótt illetéket kell fizetniük. A helyzetért nagyban hibáztatható az ortodox egyház is, mert a törvényhozók nagy része ortodox vallású. Nem törődnek a szociális oldallal. /Jantó-Petneházy István: Állami támogatás nélkül is, tízezrek megsegítésére törekszik a Csáki Caritas. = Heti Új Szó (Temesvár), dec. 16./2007. június 26.Aki részt vett Temes megyében Dézsánfalva ünnepén, nehezen tudja elhinni, hogy kiöregedő, sőt kihalóban lévő közösség lakja a települést. Öt autóbusz, negyven-ötven személygépkocsi zsúfolódott a római katolikus templom és a frissen tatarozott kultúrotthon előtti téren. Rokonok, barátok, ismerősök borultak egymás nyakába. Túry László nagyprépost pappá szentelésének ötvenedik évfordulója megünneplésére jöttek haza az elszármazottak Németországtól Resicáig, a temesvári, dettai, csáki stb. települések katolikus hívei. Dézsánfalva valamikor négyszáz lelket számláló közösségét már csak nyolc-tíz idős család képviseli, azok többsége is csonka. Dézsánfalva az egyedüli bánsági kis falu, amely két papot /Túry Lászlót és Kóbor Györgyöt/ adott az egyház szolgálatára. A szentmisét követően Kóbor György, a csáki Caritas igazgatója terített asztalhoz hívta meg az ünneplő sokadalmat. /Sipos János: Ötven aranyló búzakalász. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 26./2007. december 22.Sokan írtak már a Csáki Caritasról, és nehéz túltenni a méltatásokon. Tény, hogy a Temes megyei kisváros, Csák ma már fogalom a bánsági köznyelvben. A kilencedik karácsonyt töltik idén a Caritas Öregotthonának lakói, a gyermek- és ifjúsági központ tagjai, valamint az alkalmazottak és önkéntesek. Mára az intézmény felszerelésben – és ami fontosabb: jó hangulatban – túltesz bármelyik nyugati szociális otthonon – mondta Kóbor György római katolikus pap, a Temesvári Egyházmegye volt általános püspöki helynöke, a Csáki Caritas megalapozója és vezetője. A németországi segítséggel létrehozott Caritas ma már egy birodalom: a saját termesztésű gabonából és zöldségből, a saját hizlaldából és húsfeldolgozóból, a saját pékségből kerül asztalra a mindennapi betevő, jövő tavasszal járóbeteg-rendelőt nyitnak meg. Nemzetiségre, vallásra és problémára való tekintet nélkül bárki előtt nyitva áll a kapujuk. Megannyi közhasznú tevékenység, mert a város javát is szolgálja. Ehhez képest a helyhatóság, ha éppen nem gáncsolta, de nem is segítette munkájában az intézményt. Luxusadót számolnak fel például a fűtőolajra, amit a karitatív szervezet vásárol. Az otthonnak hatvan lakója van. /Pataky Lehel Zsolt: Elesettek karácsonya Csákon. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 22./2008. április 14.Április 12-én Böcskei László, a temesvári egyházmegye általános helynöke szentelte fel Csákon a németországi adományokból felépített Szent Ilona egészségügyi központot. A távoli Düsseldorf környékéről 2001-ben Csákra érkezett orvosok, látva a helyi egészségügy sanyarú helyzetét, adományokat kezdtek gyűjteni egy járóbeteg-ellátó központ felépítésére. Évente kétszer, a Csáktól 1800 kilométer távolságra összegyűjtött adományokból megrakott kamionokból álló hosszú konvoj érkezett Csákra. 550 ezer euró értékű adományból és négy év kemény munkájával, amelyből oroszlánrészt vállalt a Kóbor György nyugalmazott plébános, csáki Caritas-igazgató irányította helyi csapat, felépült a Szent Ilona egészségügyi központ. /Pataki Zoltán: Egészségügyi központ Csákon. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 14./2014. július 16.Ft. Kóbor György visszaemlékezéseiHálaadás a sofronyai dolgos évekért Vasárnap a sofronyai, zsúfolásig megtelt katolikus templomban 10 órakor kezdődött ft. Kóbor György nyugalmazott plébános, a Csákovai Caritas igazgatója papságának 50. évfordulója alkalmából tartott hálaadó szentmise. Prédikáció helyett visszapergette annak a 3 évnek a történéseit, amit ebben az egyházközségben töltött, egy évig itt is lakott. Azért kívánt a hívekkel találkozni, hogy méltóképpen megköszönhesse nekik életének egyik legszebb időszakát, a Sofronyán eltöltött éveket. 1967-ben ft. Oláh Ferenc főesperes behívta az irodába, mondván: „Fiam, eljött az ideje, hogy a sofronyai hívek templomot kapjanak, aminek a megépítésével téged bízlak meg”. Megijedt a nagy feladattól, hiszen alig pár éve szentelték pappá, de a főesperes megnyugtatta: fogjon hozzá, mert menni fog. Hozzá is fogtak, 4600 lejjel és egy rakás kővel a templomépítéshez. Az összeg akkoriban 5-6 hónapi fizetésnek felelt meg. A templom helyén kis barakk állt, ahol a szertartásokat végezték, igen mostoha körülmények között. Amikor a szentmisén bejelentette, hogy másnaptól itt, a padlózatlan barakkban fog lakni a két kőművessel, Avram Bözsi néni hazament és elmondta a román férjének. Az rögtön visszaküldte, hogy mindhárman lakjanak a két üresen álló, bebútorozott szobájukban, ahol az egész építkezés alatt szívesen látták, miközben a házigazda három műszakban dolgozott. Az aradi plébánia Trabantjával hozták a cementet, később a meszet, apránként. A faanyagot a kishegyi (Muntele Mic) erdészeti igazgatóságtól jutányosan sikerült beszerezni. Nagy szerencséje volt a sofronyai hívekkel, akik közül, ha 20-at hívott munkára, 40-en jöttek, miközben az asszonyok felváltva főztek a két kőművesnek, Vendele Jakobnak és Müller Hanznak. Derék emberek voltak, akik hajnaltól éjszakáig dolgoztak, hogy a húsvéti szentmisét tető alatt tarthassák meg. Mindenképp ebben a közösségben akart visszaemlékezni, megköszönni a határtalan jóindulatukat, a szűnni nem akaró támogatásukat, hiszen az egyházmegyében itt alakították meg az első vegyes egyháztanácsot, amiben 4 férfi és 4 nő kapott helyet. Nem bánta meg, mert templomépítésre a nőtagok sokkal több pénzt gyűjtöttek, mint a férfiak. Könnybe lábadt szemmel, több olyan megható történetet elevenített fel a templomépítésre történt gyűjtéssel kapcsolatban, amelyekben szegény emberek a lehetőségeiket jóval túllépve adakoztak Isten házának a megépítésére. Ugyancsak meghatóan szép emléket mondott el az ortodox plébánossal kapcsolatban, aki a paradicsomföldről érkezett az épülőfélben lévő templomhoz. Mivel nem volt ünneplőbe öltözve, nem akart bemenni, hanem kihívatta a fiatal kollégát, vagyis őt magát az építőtelepről. A mikor a vendégpap meglátta, hogy a kollégája kopaszra nyírva, barnára sülve csak egy rövidnadrágban dolgozott, nagyon elérzékenyült, megbarátkoztak. Ennek eredményeként, amíg a katolikus templom el nem készült, az ortodoxban tartották a szertartásokat, még a rezsiköltségekre sem fogadtak el pénzt. A helybeli ortodox pap kedvességét 30 év múlva sikerült viszonoznia egy Temes megyei településen az ottani ortodox hívekkel szemben, akik a templomuknak a felújítása alatt, közel 3 évig a katolikus templomban tartották a szertartásaikat. A szentmisén megemlékezett mindazokról, akik a templom tervezésében, építésében, a munkálatokhoz szükséges pénzgyűjtésben, illetve a munkában részt vettek, az akkori ortodox papnak a sírját is felkereste, mert az ő életszemlélete, a mássághoz való viszonya évtizedekkel megelőzte a közhangulatot. Az építkezés befejezése után a főesperes magához hívatta, hogy elmondja: a Securitate figyeli, mert azt állítják róla, hogy az állam ellen izgatja az embereket. Éppen ezért, jobb lesz, ha elhelyezi innen, mielőtt koholt vádakkal letartóztatják. Visszaemlékezését fohásszal zárta, amiben Isten gondviselését kérte a közösségre, amelynek tagjait megkérte: drága kincsként őrizzék a régi összefogás, az együvé tartozás szellemét. Ft. Sándor Tivadar plébános köszönetet mondott ft. Kóbor György nyugalmazott plébánosnak, amiért felelevenítette a régi szép emlékeket, illetve a közösségből távozott emberek emlékeit. További imádkozásra kérte a fogyatkozó közösségért, de köszönetet mondott az egyházközség minden tagjának, akik a templom javára bármikor adakoztak. Ft. Kóbor György az adakozásban is élen jár, hiszen egy hónapi nyugdíját ajánlotta fel a templom javítására. A hívek nevében megígérte, hogy emlékét örökre megőrzik, a Jóistenhez imádkoznak érte, aki a Csákovai Caritast az egyházmegye legsikeresebb karitatív intézményévé fejlesztette. A hívekért, az elesettekért tett fáradozásait a Jóisten fizesse meg százszorosan. A sofronyai hívek a templomról készült festményt adományoztak ft. Kóbor Györgynek, akinek Ódry Mária festőművész is ajándékozott egy művét. A bensőséges szertartás után a templom előtt közös fényképen örökítették meg a kellemes együttlétet, ft. Kóbor György édességekkel kedveskedett a szeretett híveinek. Balta János, Nyugati Jelen (Arad) 2016. augusztus 25.Jubileumi templombúcsú TorontálkeresztesenJubileumi templombúcsút tartottak 2016. augusztus 20-án Torontálkereszetesen, ahol kerek száz esztendővel ezelőtt szentelték fel a falu római katolikus templomát. A magyarság első szent királyának az ünnepén, aki a falunak védőszentje, 1916-ban szentelték fel a torontálkeresztesi római katolikus templomot. Az első világháború kitörésével, a falu férfilakosságának a nagy részét a frontra vitték, de mégis az itthonmAradottak közel két év alatt, ft. Ranko Lajos módosi esperes kezdeményezésére, Isten dicsőségére és Isten általi szeretetből felépítették a templomot, mely a falu minden fontos eseményének a tanúja, hisz itt keresztelkedtek, esküdtek, és harangjai szóltak az eltávozókért is. Amikor száz évvel ezelőtt a templom felépült, közel ezer magyar nemzetiségű római katolikus élt Torontálkeresztesen, manapság sajnos negyedére csökkent a számuk. A szombati ünnepi szentmisén részt vettek e templom egykori plébánosai, ft. Kóbor György kanonok és ft.Turi László nagypréprost, akik ünnepi beszédükben visszaemlékeztek az itt töltött évekre, és megköszönték a helybeli híveknek az akkori segítséget. Ft. Szilvágyi Zsolt kanonok, Temesvári józsefvárosi plébános ünnepi szentbeszéde során elmondta, hogy minden templom egy kőbe vésett prédikáció, amely szavak nélkül is mesél a múltról, majd visszaemlékezett Boldog Bogdánffy Szilárdra, aki ebben a faluban töltötte gyerekkorát. Ft. Heinrich József esperes köszönetet mondott a szép ünnepért a közel százötven résztvevőnek és mindenkinek, aki valami módon részt vesz a százéves templom életében. Külön megköszönte a három önkéntes hölgynek áldozatos munkájukat, akik nap mint nap gondozzák a templomot, ünnepekre virágokkal feldiszitik, és a jubileumi templombúcsúra is méltóképpen előkészítették az Isten házát. Molnár Géza tudósítása Nyugati Jelen (Arad) lapozás: 1-15
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
